A küszködés vége
Képzeljük el, hogy vízben állunk, és a kezünkben van egy levegővel teli gumilabda. A feladatunk a következő: nyomjuk a labdát a víz felszíne alá. Ez nem nehéz. Most jön a második feladat: tartsuk a labdát a víz alatt. Ez sem okoz nehézséget rövid ideig. Az idő múlásával azonban egyre nehezebb lesz, és előbb-utóbb a türelmünk vagy a fizikai erőnk elfogy, a labda pedig feljön a víz felszínére.
Hívőkként hasonló helyzetben találjuk magunkat, amikor a bűnnel szemben próbálunk meg küzdeni. Egy bűnnel terhelt világban élünk, amiben gonosz erők vannak jelen. Kísértések érnek minket, mi pedig szeretjük az Urat, és nem akarunk vétkezni.
Mit teszünk tehát? Valószínűleg összeszedjük az akaraterőnket, és elhatározzuk, hogy ellenállunk a gonosznak: nem engedünk a kísértéseknek, nem teszünk rosszat, nem gondolunk rosszat, nem mondunk rosszat, nem hallgatunk rosszra, nem nézünk rosszra, nem leszünk idegesek... Egy ideig általában működik a dolog, néhány napig, talán pár hétig is, de azután kifogynak a bűnnel szemben mozgósítható energiáink, és elbukunk... megint!
Legtöbben a kudarcok hatására végleg feladják a bűn elleni küzdelmet. Tényként fogadják el, hogy amíg ezen a földön élünk, vétkezni fogunk. Megtalálják azokat az Igéket, amik szerintük ezt igazolják, és így rendezik be a kereszténységüket.
Térjünk vissza a vízből feltörni akaró labdánkhoz, és vizsgáljuk meg a lehetőségeinket. A saját fizikai erőnket nem tudjuk megnövelni. Még ha hónapokig konditerembe járnánk és látványos izmokat növesztenénk, az sem jelentene megoldást. A víz felhajtó erejét nem tudjuk megszüntetni, azt olyan fizikai törvények irányítják, amiknek mi magunk is alá vagyunk vetve.
A gumilabdával azonban kezdhetünk valamit. Drasztikus megoldás, de ha van egy éles vagy hegyes szerszám a kezünk ügyében, akkor szegény labdánkat lemészárolhatjuk, kimegy belőle a levegő, és mi gyökeresen más helyzetben találjuk magunkat.
Természetesen nem célunk, hogy ártatlan tárgyakban kárt tegyünk. Isten azonban hasonlóan oldotta meg a bűneink problémáját.
A saját erőnk, az akaratunk, az elhatározásaink elégtelenek a bűn elleni küzdelemben, mert ott olyan törvények munkálkodnak, amelyeket nem tudunk megváltoztatni. „De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és rabul ad engem a bűn törvényének, mely az én tagjaimban van”
(Róma 7,23).
Isten azonban kezelte a bűnöst, és vele együtt a bűn erejét is:
„a mi óemberünk Ővele [Jézussal] megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűn teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól”
(Róm 6,6-7). Dicsőség Jézusnak!
A megtérés ebbe a pozícióba helyez minket, de ez nem automatikusan, hanem hit által lesz a miénk, és Isten megszentelő munkájának a része. Amikor ez megtörténik, az még nem jelenti azt, hogy minden bűnös dolog megszűnik a környezetünkben. A kísértések nem fognak megszűnni, és az ördögök sem vonulnak nyugdíjba csak azért, mert Isten megszentelt minket.
Viszont egy gyökeresen más helyzetbe kerülünk, mint azelőtt voltunk – sokkal jobba. Megszűnik a kényszer, a folyamatos nyomás, a szüntelenül ránk nehezedő erő, ami miatt állandóan el kellene buknunk. Megtapasztaljuk, hogy a szabadság, amelyre Isten megszabadítja az Ő fiait, valóban dicsőséges. (Róma 8,21.)
Biztatásul hadd mondjam el még azt, hogy bőven találhatunk olyan Igéket is, amelyek arra hívnak minket, hogy ne vétkezzünk. Jól tesszük, ha ezekkel erősítjük magunkat.
1Korintus 15,34:
„Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek!”
Róma 13,11-12: „Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétség cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.”
Ámen!