SZENTSÉG


„Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.”
(1Péter 1,16)


Hogyan szentelt meg az Úr


Bizonyságtétel - 2010.

Második osztályos gimnazistaként tértem meg 1981-ben.
Néhány évvel a megtérésem után elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy élhet-e egy keresztény bűn nélkül. Amikor a hívőkre néztem, úgy tűnt, a válasz az, hogy nem, de ahogy a Bibliát olvastam, abból inkább azt láttam, hogy igen. A megszentelődés üzenete hamar megérintett, és a szentség utáni törekvés az életem egyik legfőbb mozgatórugója lett.
Megtérésem óta mindig olvastam hívő irodalmat. Régóta az a szokásom, hogy a Bibliát olvasom és mellette egy keresztény könyvet. Így került a kezembe egy olyan is, aminek – a címe alapján – az Istennel való bensőséges kapcsolat volt a témája. Több szempontból jó volt a könyv, de nekem hiányzott belőle valami. Úgy éreztem, hogy a szerző – hozzám hasonlóan – nincs olyan közeli viszonyban Istennel, mint amilyet Ő elkészített számunkra, és amilyenre már régóta vágytam.
Ekkor elhatároztam, hogy ezentúl már csak olyanok írásait fogom olvasni, akik átjutottak azon a vonalon, amin túl igazán jó, bensőséges, szeretetteljes az Úrral való kapcsolatunk. Így jutottam el a szentség-irodalom írásaihoz.
Az első két könyv, amiket elolvastam, ezek voltak: James Gilchrist Lawson: Deeper Experiences Of Famous Christians  (Híres keresztények mélyebb tapasztalatai) és R.A. (Reuben Archer) Torrey: How To Obtain Fullness Of Power (Hogyan szerezzük meg az erő teljességét).
Ekkoriban egy este, amikor a lányomért mentem az iskolába, a Felszab’ tér környékén (na jó, legyen Ferenciek tere) leszállt rám a Szent Szellem. Nem éltem át a megszentelődést, de egyértelműen új korszakot nyitott a hitéletemben, a megszentelődés intenzív keresésének idejét.
A szentségről szóló, ma is elérhető írások túlnyomó többsége az 1800-as években keletkezett, így komoly mennyiségű anyagot lehet ingyenesen letölteni az internetről. (Ezek szinte mind angol nyelvűek, magyar anyagot keveset találtam.)
Belevetettem magam olyan szerzők írásaiba, mint Duncan Campbell, a Lewis Awakening vezetője (ébredés a Lewis és Harris szigeteken 1949-től 1953-ig), Samuel Logan Brengle (Üdvhadsereg) és Andrew Murray, aki a kedvencem lett ebben az időben.
2008. január 16-án este otthon voltam a családommal, és elolvastam egy rövid írást Andrew Murray-től arról, hogyan menjünk be az Úr nyugalmába. Miután elolvastam, kimentem a konyhába, ami viszonylag csendes hely a lakásunkban. Elkezdtem imádkozni, és éreztem, ahogy az Úr nyugalma elárad bennem.
Életemben először átéltem azt, amit már nagyon régóta kerestem: a szabadságot a bűntől. Az ó-emberem valóban meg lett feszítve, és ennek a hatását két területen éreztem legerősebben: a helytelen kívánságok és a harag. Az addig is nyilvánvaló volt számomra, hogy a kívánságok területén szükségem van az Úr szabadítására, ezért kimondottan nagy öröm számomra, hogy Ő cselekedett. A haragról addig nem is gondoltam, hogy problémám lenne, csak amikor az Úr elvette tőlem, akkor éreztem, mennyire mérgező volt azelőtt a jelenléte.
Az élmény érzelmileg határozottan jó és felemelő volt, de nem euforikus. A hangulatom egyértelműen jobb lett és azóta is folyamatosan javul, néha igen boldognak érzem magam. De azt is tudom, hogy az Úrban való teljes öröm és az Ő szeretetének a teljessége még előttem van. Ezeket igyekszem elérni. Hiszem, hogy az Úr, aki elkezdte a jó munkát, be is fogja fejezni a Krisztus napjáig.





Négy évvel a megszentelődés után


Bizonyságtétel - 2012.

Négy éve szentelt meg az Úr, amikor beléptem a konyhánkba imádkozni. Bízom benne, hogy még hosszú utat járok be az Úrral a földön. A bűn elleni harc azonban még nem ért véget.
Amikor a megszentelődésre törekedtem, így gondolkoztam: A megszentelődéssel megszabadulok a bűn hatalmából. Én nem akarok vétkezni, tehát a szabadságom és az akaratom Isten akaratával és támogatásával együtt teljesen meg fog óvni a bűntől. Vagyis a megszentelődés után remélhetőleg soha többé nem fogok vétkezni.
Amikor John Wesleyt a „bűntelen tökéletességről” kérdezték, ő azt válaszolta, hogy nem akar vitázni egy olyan kifejezésről, ami nincs benne a Bibliában. Más szentség írók világosan megírták, hogy mivel a szabad akaratunk megmarad a teljes megszentelődés után is, továbbra is képesek vagyunk arra, hogy bűnt kövessünk el.
Amikor az Úr megszentelt, nagyon örültem az új állapotomnak, és kíváncsian vártam, hogyan folytatódik az életem.
Mintegy két héten belül a várakozásaimmal ellentétben azonban mondtam vagy tettem valami bűnöset. Nagyon elszomorodtam, és kértem az Úr bocsánatát. Azt is megkérdőjeleztem, vajon tényleg megszentelt-e az Úr, vagy csak egyszerűen megérintett.
Két napi bánkódás és buzgó ima után eltűnt a szomorúság, és megint olyan szabadnak és tisztának éreztem magam, hogy tudtam, az Úr új és jobb állapotba helyezett, mint amilyenben korábban voltam, és az Ő megszentelő munkája valóságos volt.
Tehát ha nem váltam abszolút bűntelenné, akkor mi a különbség?
Számomra az egyik nyilvánvaló különbség a rossz cselekedetek elkövetésének a gyakorisága.
Mielőtt az Úr megszentelt, lényegében naponta vétkeztem. Valószínűleg keresztény életem nagy részében naponta többször is. Ahogy közeledtem a megszentelődéshez – ha az emlékezetem jól működik –, néha napok is elteltek vétkek nélkül.
Miután Jézus megszentelt, a naponkénti vétkezésnek vége szakadt. Isten a bírám, nem én, de ahogy látom, mostanában hetek és hónapok telnek el az életemből vétkek nélkül. Tehát a bűnök elkövetése nagyon ritka esemény lett. A vétkezés már nem része a mindennapi életemnek. Nem állítom, hogy soha nem történik, de napi szinten az nem a szabály, hanem a kivétel.
Természetesen az én tapasztalatom nem törvény mások számára. A mi mércénék nem egy másik hívő élménye, hanem Isten Igéje. Most is növekszem, és törekszem a tökéletességre, amit még nem értem el.
A másik különbség a bűn jelenléte. A megszentelődés előtt egyfolytában ott lappangott a bűn. Tudtam, hogy újra és újra vétkezni fogok. Fogoly voltam, és utáltam ezt.
Most tudom és érzem, hogy szabad vagyok. Érhetnek és fognak érni támadások, talán meg is botlom, de ha megtörténik, odamehetek Jézushoz, Aki megbocsát, megtisztít és helyreállít.
A harmadik terület az érzelmeké. Megtérésem óta ismerem az Úr örömét. Több mint egy évtizede kimondottan élveztem az Urat, a családomat és az életemet. De a megszentelődés előtt a bűn jelenléte olyan volt, mint egy szürke felhő az érzelmeim felett, folyamatos nyomást helyezett rám, és elrabolta az örömöm egy részét.
A bűn ideig-óráig akár gyönyörűséget is okozhat, de a jelenlétéhez boldogtalanság társul. Amikor az Úr megszabadít minket a bűntől, az a boldogtalanság is elmegy, és még jobban tudjuk élvezni az életet.
Az elmúlt négy év határozottan jobb volt a korábbiaknál. De az Úrnál még mindig van több. Erre törekszem. Az Ige továbbra is igaz: “Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig” (Filippi 1,6). Ámen.


Szentség
„Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Péter 1,16).
„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5,48).
Mucsi Ferenc
2010-2017.