SZENTSÉG


„Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.”
(1Péter 1,16)


Két döntés


Ha meg akarunk szentelődni, döntéseket kell hoznunk. Jól tesszük, ha nem hagyjuk, hogy csak úgy történjenek velünk a dolgok, hanem mi hozzuk meg a döntéseinket. Ebben az üzenetben közülük kettővel foglalkozunk.

Az első ez: Kit követünk? Lehet, hogy már készen is vagyunk a válasszal: Természetesen Jézust! Ez jól hangzik, de hogyan tesszük meg?

Gondoljunk bele: hány embert ismerünk ma, akik újszövetségi módon megszentelődtek, akik megszabadultak a bűn hatalmából? Valószínűleg nem sokat. A gyülekezetekben jellemzően nem igazán kapunk segítséget a megszentelődéshez.

Tehát hadd kérdezzem meg még egyszer: Kit követsz? És segítségképpen még tovább szűkítem a kört: az Újszövetséget követed, vagy napjaink gyülekezeti szokásait?

Talán még soha nem találkoztál személyesen megszentelt kereszténnyel. Talán csak küszködőket ismersz. Ha csak őket követed, olyan leszel, mint ők. De ha olyan ember akarsz lenni, amilyet az Újszövetség leír, akkor az Újszövetség szavait kell követned.

Tehát az első döntés, amit meg kell hoznunk, az a választás a hívők korlátozott eredményei és az Újszövetség szavai között. Ha azt Ige azt mondja: „Legyetek szentek,” akkor szenteknek kell lennünk, akár szentek a körülöttünk lévők, akár nem.

A másik döntés a hit területét érinti. Jézus beszélt a bűnből való szabadulásról, és az Újszövetség azt mondja, hogy mi meghaltunk a bűnnek, a legtöbb keresztény mégis úgy érzi, hogy túlságosan is él a bűnnek.

Tehát a kérdés ez: Minek hiszünk? Isten Igéjének, vagy a saját érzéseinknek és tapasztalatainknak? Úgy tekintünk magunkra, mint akik élünk a bűnnek a rendszeres kudarcaink és bukásaink miatt, vagy halottnak tekintjük magunkat a bűn számára egyszerűen azért, mert a Biblia azt mondja, hogy meghaltunk a bűnnek?

Ez a különbség a hitben és a látásban való járás között. A látás a földi tapasztalatoknak, a szemnek, az érzékelésnek, az érzelmeknek hisz – a hit pedig azt hiszi el, amit Isten mond.

Az igazi hit megmutatja, hogy úgy gondoljuk, Isten nagyobb, mint a világban lévő dolgok. A hitünk Isten Igéjét többre értékeli azoknál a jelzéseknél, amiket a világ közvetít nekünk.

Az eredmények pedig a hitünket követik. A látás azt mondja: látom, ezért elhiszem. A hit azt jelenti: hiszem, mert Isten mondta – és akkor látni fogom az eredményét.

Ha azt hisszük, amit a világban látunk, akkor földi, természetes lesz az életünk – ha azt hisszük, amit Isten Igéje mond, akkor isteni, szellemi, mennyei életünk lesz. A megszentelt élet sokkal jobb, mint a nem megszentelt, úgyhogy sokkal jobban tesszük, ha Istennek hiszünk.

Erre két jó példa Zakariás és Mária. Mindkettőjükről Lukács evangéliuma 1. részében olvashatunk.

Amikor az angyal azt mondta Zakariásnak, hogy fia lesz, Zakariás válasza ez volt: Óh, mi már túl öregek vagyunk ehhez, ez nem lehetséges. Az eredménye az volt, hogy mintegy kilenc hónapig nem tudott beszélni.

De még ebben is láthatjuk Isten jóságát és irgalmát. Bár Zakariás először nem hitt, Isten dolgozott benne, és hívővé tette. Lett egy fia, János, betelt Szent Szellemmel, és elmondott egy csodálatos próféciát, többek között ezekkel a szavakkal:
„Hogy megszabadulván ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki, szentségben és igazságban Őelőtte életünk minden napján” (Lukács 1,74-75).

A másik példa Szűz Mária. Amikor az angyal azt mondta neki, hogy fia lesz, bár tudta, hogy természetes módon ez nem lehetséges, mégis így felelt:
„Ímhol az Úr szolgálóleánya; legyen nekem a te beszéded szerint” (Lukács 1,38).

Az ő esetében az eredmény az volt, hogy lett egy fia, Jézus, és minden emberi módon elérhetőnél nagyobb áldást kapott: mennyei boldogságot, amit nemzedékről-nemzedékre emlegetnek, még a mi napjainkban is.

Amikor Erzsébettel találkozott, Erzsébet ezt mondta neki:
„És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott” (45. vers).

Mária is elmondott egy csodálatos imát, amellyel Istent magasztalta ezekkel a szavakkal:
„Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas; és szent az Ő neve!” (49. vers).

Ugyanez a szent nevű Isten minket is meg akar szentelni. Ehhez azt várja, hogy higgyünk az Ő Szavának – nem más hívők gyengeségének, nem a saját gyengeségünknek, hanem az Ő Igéjének. Ha ezt megtesszük, akkor Ő megszentel minket, és mi örvendezni fogunk az Ő cselekedeteiben.


Szentség
„Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Péter 1,16).
„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5,48).
Mucsi Ferenc
2010-2017.