SZENTSÉG


„Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.”
(1Péter 1,16)


Két probléma, két megoldás


A bűn elleni küzdelemben a keresztény ember két problémával találja szeme magát. Az egyik az, hogy elkövetett bűnöket a múltban, a másik pedig az, hogy úgy érzi, valószínűleg a jövőben is fog bűnöket elkövetni. Mind a kettő zavaró, és mindkettő megoldást igényel.

A jó hír az, hogy Istennek mindig van megoldása. Ő végtelenül bölcs és mindenható, és még ha mi nem is tudjuk mindig felfogni, Neki mindig mindenre van megoldása. Ő az életünk legapróbb részleteivel is törődik, ilyen nagy horderejű kérdésekkel pedig különösen.

Az első problémát azok a bűnök jelentik, amiket elkövettünk. Ennek a megoldását a legtöbb keresztény elég jól ismeri és alkalmazza is. Az elkövetett bűneink miatt Isten bocsánatára van szükségünk, és hála Neki, lehetőségünk is. A mi Istenünk ugyanis bővelkedik a megbocsátásban. (Ésaiás 55,7.)

Tehát ha Hozzá megyünk és megvalljuk a bűneinket, Ő megbocsátja azokat. (1János 1,9.) Ha  a világosságban járunk, amivel Isten megvilágosít minket, akkor Jézus vére megtisztít minket minden bűntől. Jézus a vérét ontotta azért, hogy a bűneink bocsánatot nyerjenek. Zsidók 9,22:
„vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”

Isten szeret minket, és nagy árat fizetett azért, hogy a múltban elkövetett bűnök ne akadályozzák a Vele való kapcsolatunkat és a további előrehaladásunkat.

Ez volt az egyik probléma, amit Isten lerendezett. A legtöbb keresztény tudja, hogy ha megvallja a bűneit Isten előtt, és kéri az Ő bocsánatát, akkor Ő megadja azt.

A másik problémára azonban a legtöbb keresztény nem találta meg az Isten által elkészített megoldást. Pedig a Bibliában benne van, és ezt igyekszünk most megragadni.

A legtöbb keresztény problémája az, hogy érzi, olyan állapotban van, amelyben lényegében biztos, hogy a jövőben is vétkezni fog. Érzi, hogy nincs megfelelően felvértezve a kísértésekkel szemben. Ha az ellenség újra támad, ha a világ megint csábít, hamarosan ismét elbukik, és megint szégyenkezve kell Isten elé járulnia az újabb és újabb és újabb bűnbocsánatért. A hívők túlnyomó többsége nem jutott ki a bűn rabságából. Az állapot, amiben élnek, rendszeres és gyakori vétkezésre kárhoztatja őket.

A Bibliából azonban megtudjuk Istenről, hogy nem csak a megbocsátásban bővel­ kedik, hanem a szabadításban is.
„Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges Nála a szabadítás!” (Zsoltárok 130,7.)

Az elkövetett bűnökre az újszövetségi megoldás Jézus vére. A bűn rabságára Isten megoldása Jézus halála. Hogyan működik ez?
Amikor Jézus meghalt, Ő többek között a bűn számára lett halott.
„Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él” (Róma 6,10).

Mi a hasznunk ebből? Az, hogy a bemerítkezésünkkor mi is eggyé lettünk Vele, az Ő halálával:
„Akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába merítkeztünk be. Eltemettettünk azért Ővele együtt a bemerítkezés által a halálba… az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk.” (Róma 6,4-5).

Mi következik ebből? Az, hogy amikor mi eggyé lettünk Jézussal az Ő halálában, mi is meghaltunk a bűn számára. Ez számunkra nem igazán magától értetődő, ezért Pál felszólít minket, hogy tekintsük magunkat halottnak a bűn számára:
„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek” (Róma 6,11).

A „gondoljátok” szó görögül
logidzomai , ami azt jelenti: számítsátok, tekintésétek, értékeljétek, de úgy is mondhatjuk, az eddigiekből ezt a logikus következtetést vonjátok le.

Mi meghaltunk a bűnnek. Ha befogadtuk Jézust, ha Ő a mi Üdvözítőnk, ha hit által a szívünkben lakik, és ha hittel bemerítkeztünk, akkor Jézus halála a mi halálunk is lett, és mi halottak vagyunk a bűn számára.

Mivel nem természetes számunkra, hogy így gondolkodjunk, Isten Igéje határozottan felszólít minket, hogy gondoljuk, számítsuk, tekintsük magunkat halottnak a bűn számára.

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy halottak vagyunk a bűnnek? Azt, hogy bármit tesz is a bűn, mi nem reagálunk rá. Ha a bűn megpróbálja felhívni magára a figyelmünket, ha szólongat, ha csábít, úgy válaszolunk rá, mint egy halott: sehogy. Ezt jelenti az, hogy meghaltunk a bűnnek.

Ez nagyon jó hír!

A következő kérdés azonban nem kerülhet el minket: Ha ez így van, akkor miért nem így élnek ma a keresztények? Ha a bemerítkezésünkkor eggyé lettünk Jézussal az Ő halálában, tehát Ő is és mi is meghaltunk a bűnnek, akkor miért élnek bűnökben keresztények milliói?

A választ a hit területén kell keresnünk. Isten cselekedetei, mindaz, amit Ő elkészített nekünk, mindaz, amit Ő megígért nekünk, nem automatikusan lesz a miénk. Jézus meghalt a kereszten, hogy nekünk üdvösségünk legyen. Mégis sok embernek nincs üdvössége. De amikor hiszünk Benne és elfogadjuk Őt Üdvözítőnkül, akkor Ő üdvözít minket.

Jézus vére kiömlött a Golgotán, hogy a  bűneinkre bocsánatot nyerjünk.
„Mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára” (Máté 26,28). Ez akkor lesz valóságossá számunkra, amikor hiszünk benne, és ha vétkeztünk, akkor megvalljuk a bűneinket. De itt is jelen kell lennie a hitnek. A bűnbocsánat áldásait akkor élvezhetjük, ha hiszünk Benne, hogy Ő megbocsátotta a vétkeinket.

A bűnnek való halálunkkal is ez a helyzet. Az egy bibliai, szellemi igazság, hogy amikor bemerítkeztünk, akkor eggyé lettünk Jézussal a bűnnek való halálban, de ez csak a mi hitünk által válik számunkra gyakorlati, tapasztalati valósággá.

A Biblia tele van ígéretekkel, de ezek az ígéretek akkor válnak a mindennapjaink, az életünk részévé, ha mi hittel elfogadjuk azokat. Ahogy hittel elfogadjuk a bűneink bocsánatát Istentől, és rövid idő elteltével tapasztaljuk, hogy lekerül rólunk az elkövetett bűneink terhe, ugyanúgy hittel el kell fogadnunk azt is, hogy Jézussal együtt meghaltunk a bűnnek. Ha megállunk ebben a hitben, előbb-utóbb átéljük Isten szabadítását, és a tapasztalataink szintjén is elkezdhetünk a bűntől szabadon járni.

Nem állítom, hogy ez feltétlenül könnyű. Ez már az a terület, amit a hit nemes harcának nevez az Ige. Isten azonban velünk van, és ha hiszünk Neki, ha hiszünk az Ő beszédének, az Ő Igéjének, akkor elnyerjük a megszentelődésre vonatkozó ígéreteit is.


Szentség
„Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Péter 1,16).
„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5,48).
Mucsi Ferenc
2010-2017.