A bűn hatalma és ereje
A bűnnel kapcsolatban a megszentelődésünk előtt és után minket érő hatásokat két szó írja le. Ezek a szavak a hatalom és az erő.
Megtérésünk előtt teljesen a bűn hatalma és ereje alatt voltunk. A bűn uralkodott rajtunk. Mit jelent ez?
Annak, aki hatalmat gyakorol valaki más fölött, szüksége van eszközökre, amelyekkel jutalmaz és büntet, hogy az illető az tegye, amit a felette uralkodó akar, és ne azt, amit a saját szabad akaratából tenne. Ádámnak az Éden kerteben történt bukása után mi, emberek hátrányos helyzetbe születünk ebbe a világba: a bűn hatalma
alá.
A történelem folyamán azonban eljött Jézus, és megszabadított minket ettől a hatalomtól. Kifizette a váltságdíjat, és megvette a szabadságunkat. Úgyhogy egyszerűen el kell távoznunk arról a helyről, ahol korábbi gonosz uraink, a bűn és a sátán uralkodtak rajtunk.
Ez a rabság nem fizikai, hanem szellemi, ezért nem a lábunkat használjuk a távozásra, hanem a hitünket. Ezt azonban egyszerűen megtehetjük. Jézus megvette a szabadságunkat, ezért jogilag szabadok vagyunk. Nem kell a bűn hatalma alatt maradnunk, úgyhogy miért is maradnánk? El kell hinnünk, hogy a szabadságunk a miénk, és el kell búcsúznunk a régi rabszolgatartónktól.
A lelkünk ellensége nem akarja, hogy szabadok legyünk, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy a markában tartson minket. Suttog az elménkbe, hogy ez a szabadság nem minket illet. Azt mondja, hogy egész életünket az ő kényszerítései alatt nyögve kell leélnünk. Beszél hozzánk a világon és a gyülekezeten keresztül. Szól hozzánk könyvekben és prédikációkban elejtett megjegyzésekkel, írók és előadók által, még prédikátorok által is.
De ne higgyünk neki! Ő hazudik!
Az igazságot Jézus mondja nekünk, és az a Bibliában van megírva. És az igazság az, hogy Jézus megszabadított minket, amikor meghalt a kereszten. A mi dolgunk az, hogy ezt elhiggyük, elfogadjuk, tekintsünk magunkat szabadnak a bűn hatalmától, és járjunk ebben a hitben és szabadságban.
Az ellenség nem akarja, hogy győzzünk. A hit harcát vívjuk vele. De mi állunk a győztes oldalon, és ha erősek vagyunk a hitünkben és nem adjuk fel, a sátánnak hamarosan engednie kell, és nem tarthat minket a rabságában.
„Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (János 8,36).
„A bűn rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt”
(Róma 6,14). Dicsőség a mi Üdvözítőnknek!
A megszentelődéskor tehát valóságosan, tapasztalati szinten is szabadokká válunk a bűn hatalmától. Hallelúja! És mi van a bűn erejével?
A hatalom az uralkodáshoz való jog, az erő pedig lehetőség arra, hogy hatást gyakoroljanak valakire, például nyomásokat helyezzenek rá, vagy megtámadják. Miután Jézus megszentel minket, van még ereje az ellenségnek arra, hogy megtámadjon minket? Megkísérthet minket a sátán, helyezhet ránk nyomásokat és megpróbálhat bűnre csábítani megszentelt állapotunkban is?
A válasz határozott igen. A sátán meg tud és meg is fog támadni minket. De már nem a főnökünkként harcol ellenünk, hanem ő legyőzött ellenség, akitől megszabadultunk. Ő olyan, mint egy rossz munkaadó, akinek korábban dolgoztunk, de elhagytuk. Még mindig szólongat minket, hogy dolgozzunk neki.
De most már szabadok vagyunk arra, hogy nemet mondjunk. Jézus győzött, az ellenség, a sátán veszített, mi pedig Isten szabad gyermekei vagyunk. A bűnnek nincs hatalma felettünk. Szabadok vagyunk, hogy Isten akaratát tegyük és az Ő igazságában járjunk.
Tehát amikor Isten megszentel minket, akkor megszabadít minket a bűn hatalmából. De itt maradunk egy bűntől fertőzött világban, és még mindig ellent kell állnunk a kísértéseinek. Ehhez viszont jó helyzetben vagyunk. Szabadok vagyunk arra, hogy igent mondjunk Istennek, és nemet az ellenségnek.
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek”
(Jakab 4,7).
Most hogy szabadok vagyunk, éljünk és szolgáljunk igazságban és szentségben a mi Istenünknek és Üdvözítőnknek.
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki a kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek”
(Róma 6,12-13).
„…megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki szentségben és igazságban Őelőtte életünk minden napján”
(Lukács 1,74-75). Ámen.